A BIBLIATÁRSULATI MOZGALOM TÖRTÉNETE

Közel 200 éve, 1804-ben a Brit és Külföldi Bibliatársulat megalakulásával indult útjára a bibliatársulati mozgalom, amelyet ma a 137 nemzeti bibliatársulatot összefogó Bibliatársulatok Világszövetsége (United Bible Societies) képvisel.
Sokan hallottak már a walesi kislány, Mary Jones történetéről annyira szeretett volna egy saját Bibliát, hogy összegyűjtve apró filléreit, 28 mérföldet gyalogolt a hegyi ösvényeken a legközelebbi városba, ahol - úgy hallotta - Bibliákat árulnak. Mire odaérkezett, a Bibliák már elfogytak, s csak a helybéli lelkész segítségével juthatott - nagy nehézségek árán - saját Szentíráshoz. A regényes történet jól mutatja, hogy a nemzeti bibliatársulatok létrejöttét megelőzően mennyire megoldatlan volt a bibliaterjesztés kérdése.
1804. március 7-én 300 protestáns lelkész és laikus egy londoni tavernában alakította meg a Brit és Külföldi Bibliatársulatot. Elhatározták, hogy dogmatikai és egyházszervezeti nézeteltéréseiken felülemelkedve azon munkálkodnak, hogy "jegyzet és kommentár nélkül" minél több Szentírást adjanak ki és terjesszenek szerte a világon, természetesen nyereség nélkül. A BKBT mintájára sorra jöttek létre a különféle nemzeti bibliatársulatok a 19. és 20. század során. Ezek bibliatársulatok a civilizációtól még szinte érintetlen területeken is ellátták az embereket Bibliával, lehetőség szerint anyanyelvükön. Ebből fakadt, hogy a bibliatársulati munka hamarosan bibliafordítási feladattá is vált, és szorosan hozzákapcsolódott az egyházak missziói munkájához. A Biblia terjesztésében a "bibliaügynökök" (kolportőrök) játszották a főszerepet, akik hótalpakon vagy teveháton a legmegközelíthetetlenebb helyekre is eljuttatták a Bibliát, "elérhető áron". Ez utóbbi kitétel fontos a bibliatársulati mozgalom történetében, hiszen az alapítók - már csak Mary Jones történetéből is okulva - meg voltak győződve arról, hogy a saját pénzből vásárolt Bibliának mindig nagyobb értéke van a hívő életében, mint egy ingyen kapottnak. Persze a kolportőröknél nem csak pénzzel lehetett fizetni, hanem mindennel, ami éppen rendelkezésre állt: tojással, csirkével, nyulakkal vagy akár evőpálcikával is.
A bibliatársulatok jó hírnévre tettek szert az általuk terjesztett bibliák gondos és tudományos előkészítésével. Működésük során a Szentírást - a teljes Bibliát vagy egyes részeit - hihetetlenül sok nyelvre lefordították, olykor éveket töltve egyetlen kiadás elkészítésével. Eközben nyitottak maradtak minden keresztyén irányában, elfogadva minden felekezetet, aki együttműködik velük és használni akarja a bibliakiadásaikat. Ez határozta meg eredeti elképzelésüket is, mely szerint a Bibliát felekezeti elkötelezettségű "jegyzet és kommentár nélkül" kell kiadni, elkerülve ezzel a különféle felekezetek közötti értelmezési konfliktusokat.
Amikor a Brit, a Holland és az Amerikai Bibliatársulat behálózta a világot, volt néhány olyan terület, ahol munkájuk keresztezte egymást. Ennek következtében a 20. században a hatékonyság érdekében megpróbáltak együttműködni. Legelőször a brit, holland és amerikai társulatok hangolták össze tevékenységüket. 1939-ben egy Hollandiában, Amszterdamban tartott konferencián javaslat hangzott el a bibliatársulatok világszervezetének létrehozására. Sajnos a második világháború kitörése késleltette a terv megvalósítását, de 1946-ban 14 európai, brit és amerikai társulat egyesült, megalakítva a Bibliatársulatok Világszövetségét. Ez a szövetség annak a munkának a központja, ahol tervezik és koordinálják a bibliák fordítását és terjesztését az egész világon. 2001-ben a Bibliatársulatok Világszövetségének 137 nemzeti bibliatársulat volt tagja. A társulatok együttes munkája kiterjed több mint 200 országra, ahol évente több mint 500 millió Bibliát - vagy annak egyes részeit - juttatnak el emberekhez. A Bibliatársulatok Világszövetségének központja jelenleg az angliai Readingben található.